Gondolat-kisértet

Próbálkozzunk meg egy gondolat-kísérlettel. Adott egy halom cég, vagy cégcsoport. Azonos többségi-tulajdonosi körrel, azonos menedzsment kultúrával, azonos piacon tevékenykedve. Zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy akár egy, akár több cég ezek közül tőzsdére fog kerülni. Hogyan fog ez a cég-halom működni? Hatékonyan? Egymással versenyezve? Kis segítség ként: vegyünk egy viszonylag szűkös (állami)erőforrásért versengő, amúgy eltérő tulajdonosi háttérrel bíró cég-halmazt, akik más, nálunk szerencsésebb szituációban még akár egymás versenytársai lehetnének … Mi történik? Gondoljunk pl. az autópálya tenderekre … kartell. Jó, ha kiderül, de még így is Európa egyik legdrágább autópálya hálózatát sikerül megépíteni, a legdrágább völgyhíddal. Verseny? Á, dehogy: lenyúlás. Ugyanezt a gondolat-kísérletet hajtja most végre velünk élesben pártjaink és kormányunk. Adott egy többségi állami tulajdonú cég-konglomerátum, amelyben a vezetés a szokásos parkoló pályás, uram-bátyámos karriertervezéssel lesz kiválasztva; amely sose lesz annyira átlátható, vagy abban érdekelt, hogy akár még csak a tőzsde közelébe is kerüljön, de minden lépését jótékony homályba fedi az ületi titok szelleme. Lesz-e itt verseny a konglomerátumban? Kormányunk szerint itt aztán lesz, s ezzel pártjaink is mélységesen egyetértenek. Ezért létre is hoznak huszonegynéhány egészség-pénztárat. Minket meg a liberál-kapitalizmus szelleme lengjen körbe-körbe.