A Draskovics

Ha valaki egyszer megírná Draskovics politikai életútját, ezzel, lehet megírná elitünk kórrajzát is. Mondjuk, egy „Machiavellista tündöklése, és …” címen. Egy mindenre tökéletesen alkalmatlan ember alkalmatlan ámokfutása. Hogy mennyire alkalmatlan? Még Gyurcsány miniszterelnökúr is ijedten zavarta el a pénzügyminiszteri pozícióból (hogy aztán hasonló, bár valamelyest jobban kézben tartható, szellemi nagysággal pótolja), de ha jobban hiszünk saját véleményünknek, akkor elég kézbe venni az előző ciklus végén született adóreform javaslatát. Juj. Az, hogy valaki szakmailag alkalmatlan, vagy jobb esetben középszer, még nem kizáró ok a politikusi pályáról. Csak békésebb világokban. De hogy vezetői képességeiben is kihívásokkal küzd … Csak legutóbbi országlásában, mikor a MEH közigazgatási területének legjobbjait gyűrte maga alá, hogy államreform mellett/helyett stratégiát csináljon. De ez se jött be. Az a szürkeállomány, ami odakerült, vagy menekülőre fogta, vagy vett egy mély levegőt, s lemerült. A kicsikart erőforrásokat sem tudta, tudja üzemeltetni. Persze a történetnek van egy másik olvasata is: egy – többé-kevésbe profi politikus, Kis Péter kitakarította a MEH-et. Előbb a „modernista” menedzsereket (Pimper, Szetey, GJZ) tette lapátra, aztán azt, akivel kiütette őket. És egy harmadik is: az elit nem tud mit kezdeni egy européer személyiséggel, s ezért felzabálja. Itt most nem Draskovics mesterre gondolok.