Össznépi részvény-program

Kormányfőnk lényeglátó, s koherens évértékelőjéből most csak egyetlen szívet melengető mozzanatot emelnék ki: az össznépi részvény-programot. Már felvezetőjében is kivételes történelmi perspektívába helyezi javaslatát: a bérlakások jóárasított öröklakásírásán kívül más tulajdonhoz jutási formát széles-e rendszerváltó világunkban nem volt, s csak ők érezhették, érezhetik, hogy most már a tulajdonosi lét polgári vizein eveznek. Bizonnyal így van, s szokás szerint csak csomót keresünk a kákán, mikor holmi vulgármarxista beütéssel különbséget vélünk felfedezni a termelőeszközök tulajdonlása, s a saját életvitelhez szükséges ingatlanbirtoklás között. Mint ahogy aligha volt (kis)polgárnak nevezhető az a valamely közelmúltbeli átkosban leledző, mondjuk pedagógus házaspár, aki élete főműveként megvette, hosszú merkuriáda után, trabantját; ugyanígy az ingatlantulajdonlás eme módja még nem a polgári közgondolkodás alapja. De ha már múlt korok történeténél tartunk, akkor érdemes felemlegetni két sikertelen konstrukciót, mellyel a termelői tulajdon megszerzését, kialakítását preferálták az akkori hatalmasok: ez e- és start hitel. (ifjabb olvasók kedvéért, az „e” itt még nem az interneten való bonyolításra utalt, hanem az „egzisztenciára” – milyen szép szó is ez: egzisztencia) S persze, félresikerült volt mindkét program. A starthitelt bár százezernél többen vették fel, de a bedőlések száma igen magas volt, egyrészt mert hiányzott a vállalkozói know-how a társadalomból, másrészt mert hiányzott a vállalkozást támogató know-how a pénzügyi elitből, s kormányzatból. Mentségükre legyen mondva: ez a mai elitből is hiányzik, hiányciki. Az „e” kudarca már nem ennyire nyílván való: a kedvezményezettek köre a kádári éra frusztrált másod- és harmad-vonalában felcseperedett, valami oknál fogva mostanság technokratának nevezett vállat-vezetői kör, s az érintett uram-bátyám-sogor-komák sisere hada. Annak megítéléséhez, hogy társadalmilag ez a hitel mekkora károkat okozott, elég belelapozgatnunk a mostansági undokok élettörténetébe. Sorra-rendre találkozunk eme konstrukció, számukra bizonnyal áldásos igénybevételével. Arról már nem is beszélve, hogy az akkori spontánszemköztprivatizált vállalatok már évtizede a szürke ködbe vesztek. Szóval érthető, hogy jó kormányfőnk miért hagyta méltán figyelmen kívül e két eseményt. De javaslata, az össznépi részvény-program kiváló társadalmi érzékről tesz tanúbizonyságot. Az pusztán demagóg ellenvetésnek tűnik, hogy talán a reálbérek csökkenése, a foglalkoztatottság szűkülése idején lehetnének kevésbé konfetti ízű ötletei is, de az már megfontolandó, hogy mindenféle KSH és banki becslések szerint a magyar lakosság megtakarítása, még az úri elitet is beleszámítva, elenyésző értéken vannak. Milyen tőkét akar bevenni, aktivizálni? Hisz, bár biztosan vannak jó néhányan, kik dunyha-cihában tartják millióikat, de azért rájuk aspirálva építeni a magyar felvilágosult polgárságot … valahogy macerás. A másik, talán még fontosabb, az eredeti rév-értékelő szózatban nyoma sincs a tőzsdének. Azt később, jóhiszeműnek gondoltak hada értelmezte bele. Nem, tőzsdén kívüli akcióról van szó, az átláthatóság teljes kizárásával, a mi magyaros kultúránkhoz teljes mértékben konform módon. Így már azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy kik lehetnek e program preferáltjai? Kik azok, akik mozgósítható tőkével bírnak? Még csak nem is az első körben, hanem a másodikban. Talán új értelmet nyer viszont Draskovics úr igazságügyéri kinevezése eme össznépi program fényében: MVM Rt? Szerencsejáték Rt? Lehet, van, aki már kitöltötte a nyerő szelvényt.