Kerekítés

Munkám olyan, amilyen, de ennek következtében csak hétvégén szoktam bevásárolni. Az agyam is olyan, amilyen, s ennek következtében a hétvégén többször szoktam bevásárolni. Előfordult már velem, hogy háromszor ugrottam el a boltba fogkrémért, s három csomag babérlevéllel lettem gazdagabb. Azóta is azon töröm a fejem, hogyan tudnék koszorút fonni belőle. No mindegy. Tehát a minta szubjektív, feledékeny, s esetleges. De kerekítenek. Majdnem rendben. A szomszéd kisboltos az ujján. Még szerencse, hogy gyárilag tíz van neki kéznél, így csak idő kérdése. Meg türelemé. A mellette lévő zöldséges a sztochasztikus numerológia híve, nagyjából véletlenszerűen, de határozottan hol nullára, hol tízre végződő számot mond, s büszkén kitart mellette, mindenféle vásárlói kerekítési tanok ellenében. Az étterem pincérnője profin kerekít, már százas körben is. Nem aprózza el a dolgot, vagy csak előrelátón gyakorol, ki tudja, mikor vonják ki a maradék fém-pénzeket is. A réz, nikkel ára, s a forint vásárlóértéke okán, akár még reális is lehet. Igaz, az erdők is pusztulnak. Viszont a szupermarket megoldotta. Nála már minden ötre és nullára végződi, vagy majdnem minden. A reklámokon még a szokásos 99 végű számok vannak, de az áron már 100. Nem nagy ügy, alig fél, legfeljebb egy százaléknyi áremelkedés, s kit érdekel ez ilyen, amúgy is kirívóan alacsony inflációs ráta mellett. Nem is ezért pörögnék én. Hanem egy másik hír miatt. Kérdezik, mi hiányzik a versenyképességünkhöz. És itt van a gond. Mert nem baj, hogy az egy-két forintosokat kivonják, az se, ha a többi fémpénzt, gondolom kevéske erőfeszítéssel bármit meg lehet indokolni. Hanem a hogyan. Hányavetin, másfél hónapot se hagyva rá, évközben. Ami már tünet. Egyfajta gazdaságirányítási hozzáállás. Mindent lehet. Az elmúlt 22 év alatt nem lehet találni két egymást követő évet, amelyben az alapvető játékszabályokat az épp aktuális kormány, MNB, főhatóság ne változtatta volna meg gyökeresen. Kezdetben csak évente egyszer, évelejére ütemezve. Mára? Már természetes, hogy az adójogszabályok évközben váltanak ellenkezőjükre, minden mással egyetemben. S természetes, sőt magától értetődik, hogy ha egy szakértőnek nevezett kiszámolgatja, három milliárdot lehet nyerni az aprótlanításon, akkor annak rögvest neki is ugranak. Igaz, a félszázalékpontos inflációnövekedésen meg ennek a többszörösét lehet bukni, de hát az már egy másik kassza. S nem is ez a legfőbb baj, hanem az attitűd. A gazdaság szereplői marionett bábukén rángathatók, bárki kénye kedve szerint. Hát kb. ennek a meghaladása már önmagában is lendítene versenyképességünkön.