Tündérmese

Ha én lennék a rémségek kicsiny tündére, ki mindenféle badar kívánságokat teljesít, rögvest varázsolnék három pártot. Egy fehéret, egy feketét és egy tarkát. Lenne az egyik egy echte konzervatív, a másik liberális, a harmadik zöld. Hogy mit kezdjünk a meglévőkkel? A zöld nem nagy ügy. Amúgy sincs. Azt a néhány, bazsarózsát hajkurászó setét-zöldet leszámítva, akiktől én méregzöld leszek. De bánom is én a bánátit, virágozzon akár a Tubesen is, csak azt nem értem, hová lettek Szentgotthárd környékéről. Ott nem lesz, ott van környezetkárosítás. Vagy a sógorokhoz átsurranni mintagyűjtő üvegcsével kevésbé látványos, mint fához láncolódni, népszavazást szervezni. Szóval kéne egy jó kis zöld párt, s mondjuk, hogy ne maradjanak program nélkül, szíves figyelmükbe ajánlanék néhány témát, csak úgy. Mint pl. éghajlatváltozás, víz hiány, életminőség, halandóság, várható életkor, környezet tudatosság, lakhatás, adó rendszer, közoktatás, természetvédelem, gyógyszergyártás és forgalmazás … stb., stb. Még ha némelyik miatt nem is kell feltétlenül a paksi kerítéshez bilincselni magukat, vagy látszólag idegen egy bezöldült gondolkodástól. A konzervatívokkal már baj van. Számos jelölt verseng a „Magyarország legautentikusabb konzervatív pártja” címért. És mire mentünk velük. Az egyik rendpárti mely rendet csak saját, s egyháza képére formáltan tudja elképzelni. A másik a barokkosan túlburjánzó, mindenható állam, s az ő élén álló kormányzó lidércképét hajkurássza. A harmadik szerint meg mindenki abnormális Magyarországon aki nem őket pártolja. De hát ezek egyike-másika, netalán együttesük lenne az üdvözítően konzervatív párt? Félek egyik sem. Kéne egy jó kis konzervatív párt, amolyan fontolva haladó, mérlegelő, értékőrző, olyan, amelyik lehet, hogy néha téved, s gyakran mellé fog, de azért mégis, nagy általánosságban kiszámítható a vélekedése. És végül kéne egy liberális párt is. Végre. Nem mintha nem lenne egy önmagát annak valló. Lehet, hajdan talán még az is volt, de már önmaga sem emlékszik rá, hisz van ebben az országban jó 10-15 százaléknyi szabadelvű, található még talán pár százaléknyi szimpatizáns innen-onnan, őket ki képviseli? 12 éve már, hogy senki. Valami olyan párt kéne, amelyik le tudja fordítani a hangzatos elveket a mindennapi praxisra, s gyakorolja is. Mondjuk elsősorban önmagán. Hátha úgy hiteles lesz.

Kell-e baloldali párt? Hát ez már bonyolultabb. Mert bár itt is van számos önjelölt, s van olyan, mely időnként egymaga játssza el a szivárvány összes pártját, de a csodákban azért – akár mint a rémségek kicsiny tündére is – ennyire nem bíznék. Majd, hosszú-hosszú évek múlva, ha majd már működik itt konzervatív, zöld, liberális, majd akkor, esetleg, talán, nem kevés varnyúdás után életre pofozza magát egy baloldali párt is. De addig, marad a rémség.