Simor András

Hallgatom Simor Andrást. Komor, tisztességes férfiú. MNB elnök. Megfontolt. S megfontolandó. Mit mond. Felelősek vagyunk. Mi. Akik úgy döntöttünk, jó ez a „langyos víz”. Még pár évig. S nem látjuk be: túl sok adót fizetünk – túl sokat költünk. De mire is költünk sokat? Adósság szolgáltatásra. Népjóléti kiadásokra. (Egyem a csöpp kis szívét, aki a segélyeket „népjóléti kiadásnak” keresztelte el: csak egy hónapig éljen meg belőlük jól, lesz neki aztán érzékletes tapasztalata a népjólétről. De ez most egy mellék száll) Mennyi a sok(k)? GDP 8%-a. Míg mások, a visegrádi „versenytársak” 4-6%. Ez tényleg sok. A számokban jártas embertől most ne firtassuk, mihez képest sok. Vajh, mennyi lehetett a visegrádiak átlag GDP növekménye 2000 és 2007 között? Vajh, az egy főre jutó, az hogy is alakult? Jó Simor András, ki részese volt ama konvergencia program kiötlésének, gazdaságunk leültetésének, nem felelős. E számokért. Ő sem felelős. Csak mi. Akik a „langyos vizet” válasszuk. Csak, hogy a tisztánlátásunkat megzavarjam. A világbanki jelentés szerint nálunk van a legbonyolultabb, legátláthatatlanabb „népjóléti” rendszer az egész világon. Ennek a rendszernek az üzemeltetése 120-150 ezer köztisztviselőnek és közalkalmazottnak teremt biztos és jól jövedelmező állást. És akkor tegyünk hozzá egy másik adatot. Magyarországon van a világ legbonyolultabb járulék és adórendszere (OECD-szerint); összességében 52 különböző címen kell fizetni, s az ehhez kapcsolódó kedvezményi és kivétel rendszerek, valamint az ellenőrzési szisztémák egyszerűen átláthatatlanok. Ennek az „ágazatnak” az üzemeltetése, a becslések szerint további 250-280 ezer köztisztviselőnek és közalkalmazottnak biztosít vajat is a kalácsára. És akkor e folyamat másodlagos szereplőiről már nem is beszéltünk: a „népjóléti” oldalon az alapítványok, közalapítványok, egyesületek, Kht-k. munkatársairól, az adó-járulék oldalon a könyvelők, könyvvizsgálók, ügyvédek, adótanácsadók hadáról. Más, boldogabb világokban egyszerű számmisztikai feladat lenne megbecsülni, egy befizetett forintból (dollár, eu., tabal, fabadka stb.) mennyi kerül a másik oldalon kifizetésre. Nálunk? Nálunk egyszerűbb azt mondani, túl sokat fizetünk ki. Azért még se ütközzünk meg 400 ezer, érdekeit hatékonyan képviselő, jól képzett és jól fizetett bürokratával. Egyszerűbb azt mondani, mi, a kádár-sepredék, a „langyos vizet” választottuk.

Ja. Amúgy meg kormányválság van. Nahát. Milyen meglepő. Szóljon, aki nem látta előre. Az biztos politikus. Vagy kormányfő. De hát szóra sem érdemes. Csak amolyan langyos víz.