Adóamnesztia

Egy kicsit cinikusan. Jó és méltányos ötlet politikai elitünk részéről. Hiszen csak ha arra emlékezünk, hogy mennyire pontosan és hitelesen számoltak el mondjuk a 2006-os választási költségeikkel, még méltányosnak is nevezhető. Mi nem zargatjuk őket, ők nem zargatnak minket. De akkor egy másfajta amnesztiát is meg kéne hirdetni.

De lehet egy másik olvasata is. 22 éve egy olyan szofisztikáltan túlbonyolított adórendszer van, amelynek a legkisebb problémája az, hogy átláthatatlan. Azt, hogy nem serkent munkavállalásra, foglalkoztatásra, nem teljesítményre még Bokros úr is elismeri, pedig anno, a maga részéről mindent elkövetett, hogy facsarjon rajta egyet. A jelenlegi adórendszer úgy rossz, ahogy van. Illetve nem. Mert ha a cél, hogy vazallusokat szerezzek a különböző kedvezmények megadásával, akkor ez egy igen célszerű rendszer. Ha az amnesztiát egybekötnék egy drasztikus adóegyszerűsítéssel … (ami nem feltétlenül jelent egy kulcsos adórendszert) akkor már lenne értelme, legalább lenne az adózónak egy olyan érzése, hogy tiszta lappal kezdünk valami élhetőbb rendszert.

Még valami. Szinte már rituálisan elhangzik: kevesebb adóbevétel = kisebb, likasabb szociális háló. Ez feltételezi azt, hogy sem a begyűjtési oldalon, sem a disztribúciós oldalon nem változatunk a rendszer elviselhetetlen bonyolultságán, megtartjuk azt a túlburjánzott, rendkívül költséges és bürokratikus rendszert, amely zéró hatásfokkal ugyan, de többszázezer közalkalmazottat (és természetesen kb. ugyanannyi alapítványi, kht-s munkatársat, adótanácsadót, jogászt, könyvelőt és könyvvizsgálót) tart el. Mert hogy az ő érdekérvényesítési hatékonyságuk még mindig nagyobb, mint a miénk.

Félő, marad a cinikus értelmezés. Ezt erősíti meg, hogy a buliba az SzDSz is egyre hangosabban szál be, hiszen ők az egyedüli és hiteles képviselői az egykulcsos adórendszernek, míg az MDF csak reklám és marketing célból mondja, amit mond.