Nem szeretem olvasmány

Olvasgattam Gy.F. blogját. Nem szeretem olvasmány, sőt … Nem szeretem jó kormányfőnket sem. Valószínűleg ez nem oszt, nem szoroz. Ő sem szeret. Ezzel is meg vagyok valahogy. Nem szeretem, mert nem tudom eldönteni, minek higgyek … annak amit mond, annak amit tesz, vagy annak amit nem, vagy amiről hallgat. Amit mond? Hol reform, amúgy dúrbele, hol sehogy, vagy csak bársonyosan. Gondosan kimunkált, jól átgondolt akcióról van szó? Mint azt Öszödön jelezte, gerilla-reformátorai már hónapok óta edzőtáborba vonultak. Lehet, kár volt visszahívni őket. Mert ilyen „reformokba” az ember akkor kezd, ha a végrehajtó töri rá az ajtót, s nem akkor, ha van másfél éve morfongani a dolgon. Volt. Innentől kezdve, meg fölösleges emlegetni a diabolikus ellenzéket, vagy a nép, nagyobbik, idiotizmusra hajló felét, ki ostoba módon a zsebére szavazott. „Tetszettek volna reformot csinálni” mondaná tán nagybecsű Antall József. De ez nem volt több padlássöprésnél, idióta pénzbegyűjtésnél.

És akkor már itt is vagyunk a cselekedeteknél. Félek, hogy itt csak a kormányzati propaganda tudna felsorolni bármit is. Úgy hogy hagyjuk.

Mit nem csinált az elmúlt két évben? Pl. nem kormányozta az országot. Koncepciótlanul sodródunk a leszakadók, a szegények tábora felé. Politikailag már rég kiiratkoztunk Európából, most gazdaságilag, maholnap oktatásban, kultúrában is. Nem voltak reformok. Ha anno a bankoktól hiteleket vett fel, vajon azzal is úgy sáfárkodott, mint most az EUs pénzekkel, begyűjtött extra adóforintokkal? Ötlettelenül, szétaprózva, közelieknek kiosztva, hűbéreseket kifizetve? (Mert ez most a görög út, nem az ir, vagy portugál – bár, ha sokáig folytatják kedvelt politikusaink, mi is ráléphetünk majd a Belfastba vezető aknamezőre) Vagy akkor gondolkodott? Félek, mások irányították cégét, rátermettek. Ön csak tulajdonos volt. Pechünkre, most mi vagyunk azok, csak a cégvezetőnk … Ha anno, saját cégét válságosabb helyzetekben hasonló koncepciótlansággal „reformáljgatja”, kormányozgatja szemközt, mára már földönfutó lenne. Most csak mi lettünk azok.

Miről nem beszél? Most hagyjuk a múltat (még akkor is, ha lenne mit firtatni). Nem beszél a következményekről. Nem beszél a 2010 után (már ha akkor, s nem korábban) nyakunkra szakadó fideszes barokk-köztársaságról. Szép új demokráciánkról, klerikális alkotmányunkról. S nem beszél az okokról: mind ezt miért tette?

Valahogy az nekem nem tűnik érvnek, mentségnek, hogy az ellenzék, a Szocialista párt, az SzDSz, a szakmai és egyéb szervezetek, vagy végső soron mi, a plebs milyen rettenetesek is vagyunk. Egy politikusnak, már ha az, az a dolga, hogy megoldja, mint ahogy egy favágó sem hisztizik azon, ha göcsörtös a rönk. Vagy cseréljenek helyet.

Egy régi Bizottság dal jut róla az eszembe. Na jó, nem róla, csak az eredményeiről: „Már megint izzad a tenyerem / Minek, minek, minek, minek”. Értelmetlen, fölösleges, elherdált két év van mögöttünk, s katasztrofális negyven előttünk. Köszönjük Miniszterelnök Úr!