Kis reggeli szoció-dogmatika

Vegyünk vallatóra egy kóbor szociológust. Firtassuk meg tőle, ugyan kik lakhatnak a táv hőre szorított lakótelepeken. Nemre, életkorra, foglalkozásra, nyugdíjasságra tekintettel. Ugyan hány harmincas bróker, jól szituált pláza-cica, merdzsós vállalkozó van köztük, kik szociális alapon nem nevezhetők halmozottan hátrányosnak. Majd valami pénzügyért kérjük meg, ugyan üzemeltessen már egy olyan rendszert, mely ezt a tömeget kiszűri az ágrólszakadtak sorából. A szűrés költségét vonjuk le a táv hő támogatásra szánt összegből, s a maradékot, mint alamizsnát, nagyúri gesztussal szórjuk a pór szeme közé.

Mert hogy az elmúlt két év tapasztalata az, hogy a társadalmi igazságosság jegyében működtetett extra bürokrácia költsége nagyobb, mint az általa regulált támogatások összege. Tehát előre az új rend, igazság és megosztás útján.

Vagy másképp. Schock a rendszeres szociális támogatásra fordított összeg. Faragni kell ebből a majd 180 ezer ingyenélő polgárt búsásan ellátó rendszerből. Hisz a max. havi hatvannégyezerből, átlag négy, vagy több családtag is jól megél, fussa kaszinóra, hawaiira. S persze, hogy a kiosztás szociálian igazságos legyen, majd kétszázezer jólfizetett közalkalmazott vigyáz. No, hol vágunk a támogatás költségeiből?

S persze, ezzel egy időben jelenik meg a hír, pártunk és kormányunk újabb százmilliárdokat fordít a foglalkoztatás bővítésére, új munkahelyek teremtésére, a vállalkozások támogatására, adminisztratív terheik csökkentésére. Így már érthető, hogy akit kiebrudaltunk a rendszeres szociális támogatáson élvezkedők köréből, azok hanyatt-homlok rohannak majd a munkaerőpiacra.