Egy kis szociológia

Nem akarok én vitatkozni tanult szociológussal, mert mit mond, „a közbeszéd radikalizálódásából nem következik a cselekvések radikalizálódása” egy régi, bevett nézet saját tudományába, mely iszonyú szakadékot tételez a vélemények és viselkedések közé. Így volt ezzel a rudas-fürdői meleg pár is. De gondolom a tojás-preparálóknak sem tűnt fel, hogy ők most akármiféle szakadékon is átlendültek. A verbalizált vélemények nem kapcsolódhatnak a viselkedésekhez. Mindenki azt mond, amit akar, de ennek nincs következménye. Lehet, lehetett magyargerincezni, idegenszívűzni, kádár-nosztalgiázni, ingyenlevesezni, lehet feketebárózni, cigányozni, hisz a haza nem lehet ellenzékben, stb., stb. Persze, mindezt még ráfoghatjuk az átkos, átkozott Kádár-rendszerre, hogy akkor és ott, abban a 32 évben nem volt lehetőség ezeket tisztességesen ki+meg+átbeszélni, mondjuk még pár évig. De talán előbb-utóbb érdemes lenne szembenézni azzal, hogy mindez az elmúlt húsz év hatalomgyakorlási módjának következménye. Oszd meg és uralkodj. Eddig minden „új-hatalom” megpróbálta ketté hasítani az országot, olykor többször is. Mit csodálkozunk most azon, hogy e részek nem csak torkuk szakadtából üvöltöznek egymással, nem csak feljelentgetik egymást itt-ott, de mozdulnak, ha kell, s molotovoznak is. Ha kell, ha nem kell.