Ennyire jól még senki sem szedte össze a különbséget a két rendszer között!

Na meri valaki azt mondani, hogy ez nem igaz?????

Na akkor mikor volt jobb???????

25 éve…

- 25 éve senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.

- 25 éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.

- 25 éve megbecsülték a tisztességes munkát, ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.

- 25 éve a munkásembernek becsülete volt, ma másodosztályú polgár saját hazájában.

- 25 éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak.

- 25 év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak.

- 25 éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt.

- Húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.

- 25éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma sokszor 13-15 óra is kevés.

- 25 éve miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. (Vásárhelyiek figyelmébe: Hódgép, Metripond, Hódiköt, Alföldi Porcelángyár, Majolikagyár… A termékekre az volt ráírva, hogy: Made in Hungary -pedig el voltunk nyomva…!)

- 25 éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van.

- 25 évvel ezelőtt volt nemzeti ipar, ma multik vannak. Húsz éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart.

- 25 éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába.

- 25 éve volt magyar ruházati ipar olyan óriásokkal, mint a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg. Mára a ruházati ipar gyakorlatilag megszűnt. Húsz éve volt magyar cipőipar, ma gyakorlatilag nem gyártunk magyar cipőt.

- 25 éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Mára felszámol­ták, hogy helyébe a német, svéd és más buszok jöjjenek. Húsz éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának, ma kínai piac van a helyén. A Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát, ma kis kft-k vannak a helyén.

- 25 éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon – bármivel foglalkozik is – a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia.

- 25 éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Mára a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt.

- A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre.

- 25 éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud­var. Mára ez a múlté.

- 25 éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek. Ma ebből csak 4,1 millió maradt.

- A 25 évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek ma csak egyharmadát termeljük.

- 25 éve szövetkezetek, állami gazdaságok művelték meg a földet az ott élők érdekében. Ma magánvállalatok dolgoztatnak idegen bérmunkásokkal.

- 25 évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű. Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.

- 25 éve mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a szocialista országokat. Mostani szövetségeseinknek, a németeknek, a franciáknak, olaszoknak nem kell a magyar mezőgazdaság terméke.

- 25 évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű húst eszünk.

- 25 éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Ma mintegy 130 milliárddal tartozunk.

- 25 éve tudtad, hogy hol a pénz! Fedezetül ott állt a magyar gazdaság. A Ganz MÁVAG, a Csepel Művek, a MOM, az Ikarusz, Bábolna, Nádudvar, Mezőhegyes. Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Mi kaptuk, mi használtuk, és kérdezzük: hova lett ez a pénz? Hol vannak a magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret?

- 25 éve, a Kádár-rendszerben gazdálkodtak a hitelekből, a mostani rendszerben ellopják.

- 25 éve még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Mára bezártak több mint 300 iskolát, bezártak több száz rendelőt és kórházat. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a “központi” kórházig. Nem csoda, hogy a halálozási arányban és várható élettartamban is az EU-20-ak közül a legrosszabb ötben vagyunk.

- 25 éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma egyre inkább az számít, hogy mennyi pénzed van.

- Régen a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Mára ingatlanspekuláció miatt bezárták a “Lipótmezőt”, azt az országos pszichiátriai intézményt, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket – védelem és kezelés nélkül mi lesz velük?

- 25 éve sem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se.

- 25 éve nem kellett adót fizetnünk. Ma – ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál – a fizetés felét elviszi az állam. Mit kapunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat.

- 25 éve senki nem éhezett Magyarországon. Ma az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További 100 ezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut.

- 25 éve az emberek többsége nyaralni ment. Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni.

- 25 éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok.

- 25 éve gyakorlatilag minden magyar állampolgár részesült a társadalombiztosításban. Ma ezrek esnek ki a társadalombiztosításból, így megfosztják őket az egészségügyi ellátástól.

- 25 éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több, mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.

- 25 éve a cigánynak nem kellett szociális segélyért sorba állnia, nem kellett megaláznia magát. Húsz éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett! Cserébe nem “lenézett idegen” volt, hanem egyenjogú polgár.

- 25 éve a bölcsődei és óvodai elhelyezés mindenkinek járt. Mára annyi helyet megszüntettek, hogy a gyerek születése előtt kérelmezni kell a felvételt. Ha nem, marad a magánóvoda, gyermekenként 60 ezer Ft-tól havonta.

- 25 éve a fiatalok mertek családot alapítani, mert tudták, hogy lesz munkájuk, lakásuk. Ma gyakran azt sem tudják, holnap miből vesznek kenyeret, s lesz-e tető a fejük felett. A tendenciát jól mutatja: az átlagos életkor az első házasságkor 1990-ben még 22 év volt, 2007-re már 27 évre emelkedett.

- 25 éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott. Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.

- 25 éve sem volt könnyű lakáshoz jutni, de a fiatalok többsége belátható időn belül az állam segítségével megoldotta. Az állam hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel támogatta a lakáshoz jutást. Ezáltal nőtt a lakások száma és a lakáson belül a szobaszám, ugyanakkor csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Az új lakások jelentős része panellakás volt, amit “kiutaltak”. Ma nem épülnek állami lakások, a fiatalok fizetésük felét albérletre költik, s saját lakás vásárlásakor évtizedekre eladósodnak.

- 25 éve mindenki tanulhatott, aki tanulni akart. Tandíj nem volt, az oktatás költségei megfizethetőek voltak, és az állam is támogatta. Ma sok helyütt tandíj van, egyre drágább a tankönyv, a diákok albérlete és utazása.

- 25 éve a gyerekek nagy része sportolt. Ma minden tíz gyerekből hat nem sportol. Húsz éve volt iskolai sport, olcsó tömegsport, és ennek következtében jó eredményeket értünk el a világversenyeken. Ma nincs iskolai sport, alig van megfizethető tömegsport. 1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett, 2008-ban Pekingben már csak hármat.

- 25 éve a szocialista országok integrációjának voltunk tagjai. A cél nem egymás kizsákmányolása volt, hanem a gondok közös megoldása. A KGST-ben egyenlők voltunk. Az EU-ban Németország, Franciaország és a többi nagy diktál.

- 25 éve minden ország azt adta a közösbe, amiben a legjobb volt. Ma az EU-tagjai vagyunk, amelyben Magyarország a szegény rokon.

- 25 éve a KGST azt segítette, hogy az emberek jobban éljenek. Az EU a gazdag európai nagytőke szövetsége az emberek, a tömegek kizsákmányolására.

- 25 éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak azt látják szívesen, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?

- 25 évvel ezelőtt rend volt. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam. Ma rosszak a törvények, lopnak a politikusok, a korrupció felfalja az országot. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama!!!

- 25 éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek, de maga a rendszer nem volt korrupt. Ma az állami vagyon privatizációja, a pályáztatás és sok minden más maga szüli a korrupció lehetőségét. Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.

- 25 éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte. Ma a tőkést védi.

- 25 éve a szakszervezeteknek tényleges jogaik és lehetőségeik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. Ma a szakszervezetek jogai korlátozottak.

- 25 éve senki se beszélt arról, hogy ki a zsidó és ki nem zsidó. Mára a kapitalizmus annyira kiélezte a társadalmi különbségeket, annyira elmélyítette egyes rétegekben a nyomort, hogy az antiszemitizmus tömegjelenséggé vált.

- 25 éve nem voltak szélsőjobboldali, újfasiszta tendenciák és szervezetek, mert nem volt rájuk igény, nem volt társadalmi bázisuk. Mára sok ember kerül olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a szélsőséges jobboldaliságba menekül.

- 25 éve demokráciát ígértek mindenkinek. Ma van parlament, de a nép nem ellenőrizheti azt, és nem hívhatja vissza a képviselőket. Megszüntették a társadalmi vita intézményét, minden eszközzel akadályozzák, és le akarják járatni a népszavazásokat. Szólásszabadság van, de a televízió, a sajtó nyilvánosságához csak azok juthatnak hozzá, akiknek hatalmuk vagy pénzük van.

- 25 éve több mint százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma kevesebb, mint húszezer katonánk van, az önálló működés feltételei nélkül. A magyar hadsereg ma kisebb, mint a trianoni rablóbéke után.

- 25 éve nem tudtuk, hogy mi a háború. Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk.

- 25 éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie. Sőt, az azt megelőző negyven év alatt is csak egyszer, 1968-ban Csehszlovákiába. Ma magyar katonák mindenütt ott vannak, ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig.

Hmmm! Na  ezt küldd tovább, ha mered!!!! (Merthogy 25  éve politikai elnyomás alatt állt, aki másként gondolkodott. Nem lehetett értelmiségi, de kötelező volt kenyerét megkeresnie! Ma a   szólásszabadság jegyében, ha nem úgy gondolkodsz, ahogy elvárják tőled, holnaptól nem lesz kenyered!!!)

Az állam nem utalta vissza a problémát a gyárnak, igaz nem is hozott “contergam törvényt”. Hanem perre vitte a dolgot. Amihez az érintettek társultak.

Így ítélet után sokkal tisztább helyzet alakulhatott ki.

Öngyilkosok már nálunk is vannak a devizahitelesek között. Kb. hánynak kell meghalni?

A róla készült korábbi anyagainkkal szeretnénk “köszönteni” őt. Sokan talán csodálkoznak, miként emelkedett fiatalon olyan magasra, hogy 31 évesen Orbán elnöki stábjának vezetője, majd miniszterelnöki szóvivő lett. A magyarázatban mindenképpen szerepe van annak, hogy Szijjártó jól ért a hatalmi és pénzügyi technikákhoz. Ha pedig anyagi személyes érdeke úgy kívánja, akkor az általa erősen ostorozott szocialisták képviselőivel is mutyizik.

Folyat: http://egyenlito.blog.hu/2011/10/30/33_eves_a_fideszes_zuschlag

Tarlós mesternek ajánlva

Igazad van!

A cselekvés lehetősége a Tiéd (is)

Tanulj németet, angolt, vagy bahait!

Tanulj informatikát, networkinget, marketinget!

És szavazz a lábaddal!

Amikor 3-6 millió ember a lábával szavaz, akkor az egész katyvasz összeomlik

Addig nem

Mert a rettegés, megszokás és szervilizmus nagy úr.

Szavazz!

Nincs más választásod

Szavazz a lábaddal!

Nem pedig az, hogy belepofázzanak olyasmibe, amihez semmi közük.

Az elmúlt száztíz nap során számos olyan törvény született, melyekkel összefüggésben a kormánynak a szociális partnereket konzultációra kellett volna hívnia, mondta Gaskó István az érdekegyeztető tanács hétfői ülésén, s ebből máris láthatjuk, hogy Gaskó még mindig nem tudja, hol a helye. Pedig már Rákosi Mátyás is szóvá tette, hogy „a szakszervezet néhol [...] a pártszervezettel egyenrangúnak tekinti magát, vagy éppenséggel nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, mint a pártnak”.

Rákosi jó ember volt, először csak figyelmeztetett.

A magyarországi forradalom vezetője szintén jó ember, most még ő is csak figyelmeztet. Nem tekinti kőbe vésettnek az érdekegyeztetés jelenlegi formáját, mondta, hiszen a kétharmados parlamenti többség birtokában az OÉT-ről szóló törvényt is módjában áll megváltoztatni. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy Gaskó, Éger, Jakab és a többiek a mögöttük álló szervezetek kel egyetemben is csupán légypiszkok a lámpaernyőn. Ha a legfelső helynek egyszer elege lesz belőlük, csönget a szobalánynak, és annyi. Nincs fölrúghatnánkvágy bennünk, tette hozzá, bár valószínűleg nem a nyugtatgatás szándékával. Ma nincs fölrúghatnánkvágy, holnap lesz fölrúg hat nánk vágy. Akkor pedig szem nem marad szárazon.

Soha nem látott stabil partnert kaptak önök, hiszen egy kétharmados kormánykoalíció ül most itt – helyezte tágabb összefüggésekbe a mondandóját, túllendülve amaz ismert körülményen, hogy a Horn-kormánynak hetvenkét százaléka volt, ami pedig a Kádár-kormányt illeti, annak talán még ennél is több. Részletkérdések, franc se törődik velük. A mondat valóságos értelme annyi, hogy maguk csak ne reménykedjenek, én húzom tovább. Gyanítható, hogy a résztvevők sikeresen dekódolták az üzenetet.

Rámutatott a legfelső hely amaz örvendetes körülményre is, hogy legfontosabb nemzetgazdasági kérdésekben a választópolgárok már döntöttek, vagyis a továbbiakban legfeljebb a program megvalósításának apróbb részleteiről lehetne tárgyalni, de minek. Természetesen valamennyien tudjuk, hogy a választópolgárok egyetlen fontos nemzetgazdasági kérdésben se döntöttek, hiszen ilyenekről a választás előtt nem volt szó (mi több, ezeket a továbbiakban se fogják az orrukra kötni, ahogy ezt a legfelső hely tavaly Köt csén félreérthetetlen világossággal kifejezte), viszont mi evvel együtt szeretjük, ha a kormányfő ilyeneket mond. A választópolgárok arra hatalmazták fel a Nemze ti Ügyek Kormányát, hogy a józan ész törvényein túlemelkedve pillanatnyi tetszése szerint hablatyoljon össze bármit, ami csak az eszébe jut.

Nemzeti konzultációnak nevezzük ezt manapság, és nagyon örülünk neki.

Ami pedig az eddig meghozott törvényeket illeti, azok akkor is hatályba léptek volna, ha az Országos Érdekegyeztető Tanács közben összeül, magyarázta el a legfelső hely az Országos Érdekegyeztető Tanács tagjainak, csak hogy tudják magukat mihez tartani.

Gőgös, hajthatatlan a kormány, mondta Gaskó, de nem most, hanem 2007 decemberében, mielőtt az országot hosszabb időre kómába segítette. Természetesen ilyesmi ma már eszébe se jut, ahogy Éger Istvánnak, Jakab Istvánnak, Cser Ágnesnek és ama hősies kor többi ércalakjának sem, hiszen valamennyi realitásérzék mégiscsak szorult beléjük, továbbá kijárták a létező szocializmus iskoláját, és még emlékeznek rá, hogy mi a dolga a szakszervezetnek a tökéletes (felé közelítő) társadalom viszonyai között. Hajtószíj. Mi, idősebbek, arra is emlékszünk, a gyakorlatban ez konkrétan mit is jelentett. Azt jelentette, hogy a szakszervezet foglalkozott a munkavédelemmel, intézte az üzemi étkeztetést meg az üdültetést, továbbá szerényebb összegekkel segélyezte a rászorultakat. Szocialista brigádmozgalmat szervezett, a legjobb vállalatok szakszervezeti bizottságainak irodáiban pedig néhanapján francia konyakot vagy skót whiskyt kóstolhatott az arra járó, sőt olykor-olykor igényes szexfilmek vetítésére is sor került.

Gondoskodik-e Gaskó István a magyar emberek ebédjéről, nyaralásáról, nyújt-e nekik segítő jobbot szükség esetén, hogy a konyakot és az igényes szexfilmeket már meg se említsük. Nem tesszük fel a kérdést, mert fölösleges. Gaskó valószínűleg politikacsináló tényezőnek hiszi magát, nyilván azért, mert még sohase gondolta végig, hogyan is lehetséges hivatásos forradalmárként busás fizetést húzni egy állami vállalattól, azaz lényegében a tőkés államtól, és egyben osztályharcot vívni ellene. Ezt az ellentmondást is a Pártnak kellett föltárnia.

Olvasgatni kéne Gáspár Sándor műveit, Szakszervezetek a szocializmusért (1970), A munkáshatalom szolgálatában(1973), A szakszervezetek a fejlett szocializmusért (1976), A magyar szakszervezetek a fejlett szocializmus építésének szolgálatában (1978). Jó könyvek, sokat lehet tanulni belőlük. Ami pedig az OÉT feladatát illeti, azt Eörsi István már 1975-ben zseniálisan előre látta: „Ha rajtam állna, elrendelném, hogy hozzák létre [...] az oly régóta esedékes Országos Érdekegyeztető Tanácsot. Az OÉT gondoskodna például arról, a mezőgazdasági termelők érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek ára szakadatlanul emelkedjen, de egyben, az ipari, a hivatali dolgozók és az értelmiségiek érdekében, szakadatlanul csökkenjen is.”

A szakszervezeti funkcionárius pedig csendben örül a fizetésének. Már ha a továbbiakban is lesz neki.

http://www.es.hu/?view=doc;26853